A fenyőbútor festése igen kockázatos munka, viszont a megfelelő tudás birtokában mi magunk is elvégezhetjük azt. Az első lépés mindig az elhatározás: el kell döntenünk, hogy régi bútorunkat mi módon akarjuk felpofozni. Ezután érdemes felérni a bútor állapotát: milyen fenyőből készült, milyen sérülések vannak rajta, mennyire stabil, milyen a szerkezete. Ha úgy látjuk, hogy megéri időt, energiát és pénzt áldozni rá, akkor belevághatunk.
A festés előtt rendezzük be a területet. Terítsünk ki papírokat, fóliát, legyen a kezünk ügyében nedves szivacs, törlőrongy, stb. A bútort szedjük annyi darabra, amennyire csak lehet, mert a vízszintesen fektetett elemeken kevesebb eséllyel fog megfolyni a festék. Csavarjuk le a fogantyúkat, ajtózárakat, vasalatokat, szedjük ki a polcokat, távolítsunk el mindent, amit csak lehet.
Majd következhet a csiszolás, amit sosem szabad kihagyni. A csiszolással a fenyőt előkészítjük arra, hogy jól befogadja a festéket. Dörzsöljük le a lakkot, a politúrt, a méhviaszt is. Csiszolópapírral és csiszológéppel is dolgozhatunk. A csiszolás őrületes porral jár, lehetőleg csináljátok szabadban, védőruhában, kendőben és maszkban. Nem viccelek, tényleg. Ha végeztünk, nagyon fontos, hogy feltakarítsunk.
A festés megkezdése előtt fontos az alapozás. Érdemes ugyanolyan árkájú alapozót vásárolni, mint a festéké és csakis vizes bázisú termékekkel dolgozzunk. Ha élénk színűre tervezitek a bútort, érdemes már az alapozófestéket is színre kevertetni a még egyenletesebb, pompázatosabb, élénkebb színhatás elérése kedvéért. Ennél a lépésnél érdemes a bútor hibáit fatapaszokkal javítani. Az alapozófesték megszáradása után jöhet még egy kör csiszolás, majd portalanítás.
Most már végre el lehet kezdeni színre festeni a bútort. Fontos, hogy amit csak lehet, vízszintes helyzetbe téve fessünk. Tegyünk a bútordarabok alá deszkákat, léceket, hogy a fektetett lapok alá se folyjon be a festék.
