A fenyőbútor magyarországi története alig száz éves múltra tekint vissza, sőt a hazai bútorgyártás is csak az 1800-as évek végén indult útjára önálló iparágként. De nézzük is meg e történet fontosabb állomásait.
Az 1800-as évek előtt a falvak ácsmesterei készítették a bútorokat is. Itt a legjellemzőbb az egyszerű szerkezet és a kivitelezés volt. Alapanyagként mindig azt a fát használták, ami épp a rendelkezésükre állt: fenyőbútort épp ezért csak a felvidéki, kárpátaljai és erdélyi területeken lelhettünk fel.
A 19. század végén a kapitalizmus megjelenésével két bútorgyár látott napvilágot: Thék Endre és Lingel Károly vezették ezeket a gyárakat. Ezeken túl persze voltak nagyobb műhelyek is, ahol szintén bútorokat készítettek.
Az első fenyőbútort gyártó cég Wendauer Józsefé volt, ám itt a fejlődés gyorsan megtorpant a háborúk miatt. 1948–1949 táján végbement a nagyipar államosítása, amelynek során a nagyvállalatok (Lingel, Szék és Faárugyár) központi irányítás alá kerültek, a kisipar összezsugorodott - a fenyőbútor gyártása a háttérbe szorult.
A termelés 1957-63 között a háromszorosára duzzadt, de a minőségi ugrás nem jelentkezett, hiszen nem voltak bútortervezők, akik létrehozták volna a választékot. A Faipari Gyártmánytervező és Szerkesztő Iroda egyenbútorokat alkotott. A 15 éves lakásépítési program, majd a házgyári építkezés (az 1970-es évtized elejétől az 1980-as évek közepéig) két bútortípusnak nyitott nagy perspektívát. Egyrészt a konyhabútornak, mert az állami lakások beépített konyhával készültek, másrészt az elemes bútoroknak, amelyek kifejlesztésében a BUBIV járt az élen. Természetesen nem fenyőbútorok voltak.
Csak a rendszerváltás hozta meg a fenyőbútor esetében a fejlődést. Az állami vállalatok asztalosai saját műhelyeket nyitottak és egyedi bútorok gyártásába kezdtek.
