Fenyőbútor

Hogyan kell azonosítani a bútorok faanyagát? Ez elsőre igen nehéznek tűnhet, de a tapasztalatszerzéssel egyre könnyebb lesz. Az a gyakorlat, hogy a fenyőbútort meg kell szagolni és tapintani, valamint alaposan megvizsgálni a színét és az erezetét, hogy megállapíthassuk a minőségét. A fenyőbútor minőségének meghatározásához fel kell tenni néhány fontos kérdést:

-Tekintsük meg a fenyőbútort. Milyen idős és milyen stílusú a bútor? Bizonyos típusú bútorok speciális fából készülnek vagy vannak olyanok is, amik igen régiek, viszont minőségük sokkal magasabb, mint az újabb fenyőbútoroké.

-Nézzük meg a színét. Bár a szín fenyő és fenyő között is igen nagy eltéréseket mutathat, az árnyalat viszonylag hasonló egy fajon belül. A szín intenzitása változhat, de ez nem befolyásolja a minőséget. Egyes fáknak nagyon jellemző színük van - a nyárfa például zöld árnyalatú, a rózsafa pedig sötétlila -, de a fenyőknek áltláaban sárgásbarna a színük.

-Végül fontos az erezetet is megvizsgálni. A bútor erezete nyílt vagy sűrűn egymásba fonódó. Ha a fenyőbútor pórusai nem láthatóak, akkor valószínűleg hosszú életű lesz a bútorunk, viszont ha a görcsök vagy az erezet mentén nyitott, akkor félő, hogy idővel szét fog repedni e nyílások mentén.

Ha ismerjük az adott fenyőbútort színét, erezetét, stílusát és korát, akkor ezek az információk nagy segítséget jelentenek abban, hogy meghatározzuk az adott darab minőségét és várható élettartamát.

Ha szeretnél órákat tölteni a fenyőbútorod renoválásával, akkor van értelme annak, hogy megmutasd a két kezed munkáját és lezárd a fenyőbútor felületét, mert így megvédheted azt az elkövetkező években. A jó famegmunkálás meglehetősen nagy mértékben képes megnövelni a fenyőbútor minőségi kivitelét és élettartalmét is. A következő módszerekkel igen eredményesen zárhatjuk le a fenyőbútorunkat mi magunk is.

Shellak lezárás

A legtöbb ember álmában sem gondolna arra, hogy bizonyos állatok által termelt nedvek alkalmasak lehetnek a fenyőbútor lezárásához, azonban a shellack mégis ilyen megoldást nyújt. Már több száz éve használják ezt a lezárási módot a fenyőbútorokon is, ami lényegében nem más, mint alkohol és egy speciális rovar váladékának keveréke. Ezzel az egyik legszebb fafelületet lehet kialakítani. Persze vannak  shellacknak is hátrányai, de ha tudod, hogy mikor és hogyan kell használni, akkor igazán előkelő végeredményt lehet vele elérni.

Francia polírozás

Talán egy letűnt korszak maradványa, azonban a francia polírozás egy olyan technika, amit még most is érdemes figyelembe venni, amikor kiválasztjuk, hogy milyen lezárási módot érdemes használni a fenyőbútorunk esetében. Páratlan az a fény, amit egy minőségi francia polír nyújthat. Persze beletelik egy kis időbe és energiába, hogy ezt megfelelően alkalmazzuk, azonban az eredmény lélegzetelállító lesz, hiszen olyan ragyogást biztosít a fenyőbútornak, amit más lezárások nem képesek megadni.

Van néhány terminus technicus, amelyek szorosan kapcsolódnak a fabútorok készítéséhez, és amelyek újra és újra feljönnek. Mit jelent, ha a gyártó azt mondja, hogy az adott bútor keményfából készült? Vagy puhafából? Mesterséges fából? Itt a lehetőség, hogy megismerkedjünk ezekkel az alapfogalmakkal, mielőtt legközelebb fabútort vásárolnánk.

Totális faszerkezet

A totális faszerkezet azt jelenti, hogy az adott bútor minden része fából készült. Ugyanakkor fontos tudni, hogy még ilyenkor is előfordulhat, hogy egy adott bútordarab a tömör fa és a mesterséges fa kombinációjából áll össze.

Mesterségesen laminált

A mesterségesen laminált felület műanyagból, fóliából vagy papírból készül, amelyekre a fa gabonamintái vannak rányomtatva. Ezt azután egy furnérlemezre vagy forgácslapra, esetleg egy közepes sűrűségű farostlemezreragasztva készül el a “faalapanyag”.

Mesterséges fa

Kétféle mesterséges fa létezik: a rétegelt lemez és a forgácslap, más néven a farostlemez. Amikor a fa alapanyag tervezése során fűrészáruból készült lapot használnak fel, akkor beszélünk rétegelt lemezről. A rétegelt lemez 3-5 vékony szelek falemez nagy nyomás alatt történő összeragasztásával készül el. Amikor a szálakar és rostokat egyesítjük és ragasztjuk össze, akkor készül el a farostlemez. A közepes sűrűségű farostlemez esetében a szálakat ragasztóval egyesítik és nagy hő és nyomás alatt lapítják ki.

A rönkből készült bútorok egyre népszerűbbek, így már nemcsak tűzifaként lehet felhasználni a borovi darabokat, hanem mi magunk is készíthetünk belőle bútorokat. Persze fontos, hogy a megfelelő formára vágjuk ezeket a fenyőfa rönköket, mielőtt felhazsnáljuk őket. A fenyő gyorsan zsugorodik és ha túl gyorsan szárad ki, akkor repedések és nagyobb rések keletkeznek rajta, így óvatosan kell velük bánni. Bútorkészítésre a legalkalmasabbak a 20-25 centiméteres átmérőjű rönkök.

Utasítások

1. Helyezzünk három rönköt egymáshoz közel: kettő legyen alul, egy ezek tetején piramis alakban. Rendezzük őket úgy, hogy egy vonalban maradjanak.
2. Láncfűrésszel vágjuk a rönköket a kívánt hosszra. A legjobb, ha 1 méter hosszúságúra vágjuk le őket, mert ezekkel a fenyődarabokkal már tudunk dolgozni.
3. Állítsuk fel a rönköket és hasítsuk őket négyfelé. Nagyon fontos, hogy óvatosan járjunk el.
4. Ha a fenyőt tűzifának használnánk, akkor érdemes minél apróbbra összehasogatni, mertígy fog a fa a legjobban égni, viszont, ha bútort szeretnénk belőle készíteni, akkor a fenyőtrönk egyes oldalait érdemes lecsiszolni, sőt nagyon fontos, hogy a kérget is távolítsuk el.
5. Ha a megfelelő méretet megkaptuk, akkor a fenyőt még szárítani is kell, mielőtt dolgozni kezdünk vele. Ha a száradás során megrepedne a fa, akkor érdemes még száradás előtt javítani ezeket a hibákat.

Persze azt fontos megjegyezni, hogy a sajátkezűleg készült fenyőbútor nem biztos, hogy el fogja érni a gyártott darab minőségét, de azért persze érdemes próbálkozni és kreatívnak lenni.

A francia polírt gyakran megtaláljuk az antik fenyőbútorokon. Ezt gyakran tévesen nevezik a fenyőbútor egyik fontos kiegészítőjének, azonban az tényleg igaz, hogy ezzel a felületettel a fenyőbútornak egy kemény, nagyon fényes, tükörszerű lezárást tudunk kölcsönözni.

A francia polír alkalmazása egészen a viktoriánus korig nyúlik vissza, de a 20- században ezt félresöpörték a kevésbé munkaigényes lezárási módok. Azonban ez az “elveszett művészet” olyan csillogást képes kialakítani, amit lehetetlen lemásolni a tömeggyártás módszereivel, arról nem is beszélve, hogy a francia polírt nagyon könnyű javítani is.

A francia polír alkalmazásához a legjobb, ha egy jól bélelt gyapjú anyagot vagy gézt használunk, amit egy darab pamuttal veszünk körbe, mert így lehet legjobban kialakítani a felületet. Készítsünk egy gömböt a gyapjúból vagy gézből, majd ezt tekerjük körbe a pamuttal úgy, hogy végül egy könnycsepp alakú felület jöjjön létre. Ezután ezt a golyót mársuk bele enyhén a francia polírba, majd vékony, egyenletes rétegben dörzsöljük be vele a fenyőbútor felületeit.

Készüljünk fel arra, hogy ilyen állapotban a lakk nagyon ragadós lesz, ezért jobb, ha körkörös mozdulatokkal haladunk, máskülönben a végeredmény nem lesz szép. Illetve érdemes nlhány csepp olívaolajat önteni a fenyőbútor minden felületére, mert ez megkönnyíti a munkát. Fontos fgyelni arra is, hogy mindenhol egyenletesen nyomjuk rá az anyagot a fenyőre, mert így is lehet csökkenteni a foltosodás veszélyét.

A fenyőbútor magyarországi története alig száz éves múltra tekint vissza, sőt a hazai bútorgyártás is csak az 1800-as évek végén indult útjára önálló iparágként. De nézzük is meg e történet fontosabb állomásait.

Az 1800-as évek előtt a falvak ácsmesterei készítették a bútorokat is. Itt a legjellemzőbb az egyszerű szerkezet és a kivitelezés volt. Alapanyagként mindig azt a fát használták, ami épp a rendelkezésükre állt: fenyőbútort épp ezért csak a felvidéki, kárpátaljai és erdélyi területeken lelhettünk fel.

A 19. század végén a kapitalizmus megjelenésével két bútorgyár látott napvilágot: Thék Endre és Lingel Károly vezették ezeket a gyárakat. Ezeken túl persze voltak nagyobb műhelyek is, ahol szintén bútorokat készítettek.

Az első fenyőbútort gyártó cég Wendauer Józsefé volt, ám itt a fejlődés gyorsan megtorpant a háborúk miatt. 1948–1949 táján végbement a nagyipar államosítása, amelynek során a nagyvállalatok (Lingel, Szék és Faárugyár) központi irányítás alá kerültek, a kisipar összezsugorodott - a fenyőbútor gyártása a háttérbe szorult.

A termelés 1957-63 között a háromszorosára duzzadt, de a minőségi ugrás nem jelentkezett, hiszen nem voltak bútortervezők, akik létrehozták volna a választékot. A Faipari Gyártmánytervező és Szerkesztő Iroda egyenbútorokat alkotott. A 15 éves lakásépítési program, majd a házgyári építkezés (az 1970-es évtized elejétől az 1980-as évek közepéig) két bútortípusnak nyitott nagy perspektívát. Egyrészt a konyhabútornak, mert az állami lakások beépített konyhával készültek, másrészt az elemes bútoroknak, amelyek kifejlesztésében a BUBIV járt az élen. Természetesen nem fenyőbútorok voltak.

Csak a rendszerváltás hozta meg a fenyőbútor esetében a fejlődést. Az állami vállalatok asztalosai saját műhelyeket nyitottak és egyedi bútorok gyártásába kezdtek.

Ha új bútort szeretnénk vásárolni az otthonunkba, akkor tudni kell, hogy mi módon juthatunk hozzá a számunkra legideálisabb fenyőbútorhoz. Az áruházak száma, a fenyőbútorok típusai és a lehetőségek végtelenek. Elsőként tehát fontos, hogy meghatározzuk, hogy milyen típusú bútort szeretnénk

Elsőként fontos eldönteni, hogy milyen hangulatot szeretnénk kölcsönözni a szobának. A stílus meghatározása során egyértelművé válik majd, hogy milyen típusú bútorokra lesz szükségünk. Persze az adott szoba kialakítását, stílusát fontos, hogy összehangoljuk az egész lakás kinézetével. Bizonyára nem akarjuk, hogy nehéz, sötét, hagyományos fenyőbútorok töltsék meg a hálószobát, ha máskülönben az egész lakás modern bútorokat tartamaz. A lakberendezési magazinok egyébként nagyszerű segítséget nyújthatnak.

Ha nagyobb városban élünk, akkor valószínűleg jónéhány áruház közül választhatunk, akik nemcsak fenyőbútorokat fognak felkínálni a számunkra. Érdemes inkább a kisebb áruházakat felkeresni, ahol még egyéni igényeinket is tudják teljesíteni. A nagy áruházak előnye viszont épp a választékban rejlik: sokféle méretű, stílusú, színű fenyőbútor közül választhatunk, amik sajnos sorozatgyártással készülnek, így előfordulhat, hogy a kiválasztott példányunk sérült.

Még vásárlás előtt érdeme eldönteni, hogy egyedi vagy sorozatgyártott fenyőbútort szeretnénk. Ha már több bútorboltot végigjártunk és egyszerűen nem találtuk, amit kerestünk, akkor valószínűleg érdemes egy egyedi ajánlatot kérni egy bútortervezőtől.

Ha szereted magad készíteni a dolgaidat, illetve van érzéked a kreatívkodáshoz, akkor a fenyőbútor festése egy igazán nagyszerű módja lehet a hétvége hasznos eltöltésének. Legyen szó akár egy új, lezáratlan fenyőbútorról vagy egy régi darabról, a fenyő festése igazán izgalmas feladat.

Itt van, amire szükséged lesz:

-tetszőleges színű festék vagy lakk

-portörlő rongy és szöszmentes rongy (egy régi póló is megteszi, ha elég finom)

-habecsetek

-védőszemüveg és porvédő maszk

Festékoldatokhoz kapcsolódó utasítások

-Ahhoz, hogy pontosan lássuk, hogy a kikevert festék hogyan is mutat a fenyőbútoron, érdemes egy kis színt felfesteni a kívánt felületre. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor festhetjük tovább a bútort, ha nem, akkor pedig érdemes a színen még alakítani.

-Mentálisan osszuk fel a fenyőbútort kisebb szakaszokra és mindet egyesével, szépen-sorban fessünk ki a fenyő erezetével megegyező mozdulatokkal. Ezután érdemes áttörölni a festést egy ronggyal, hogy a csorgásokat megszünessük. Folytassuk ezt addig, amíg minden kis részletet befestünk.

-A rétegeket hagyjuk alaposan megszáradni, akár egy éjszakán át is száradhat egy-egy réteg. Semmiképpen se nyúljunk hozzá a teljes száradásig.

-A következő festékréteg felvitele előtt is érdemes áttörölni az egész fenyőbútort egy szöszmentes ruhával, hogy a port eltávolítsuk, mert így szebb lesz a felület.

-Nem gond, ha a festék alatt átütnek a görcsök, mivel ezek csak szebbé teszik a végeredményt. Ha azonban mégsem szeretnénk ezt, akkor használjunk több réteget vagy sötétebb festéket.

A fenyőfából készült bútorok valamiféle földöntúli eleganciát sugároznak magukból. Nagy előnyük, hogy sokféle formájú és stílusú darabot meg lehet belőle valósítnai, mivel puhafáról van szó. Persze azt is fontos látni, hogy a fenyő tsrtóssága nagymértékben függ annak lezárásától, éppen ezért fontos vásárlás előtt alaposan megnézni, hogy hogyan van lezárva az adott darab, illetve lezáratlan példány esetén azt, hogy mi módon zárhatnánk le.

Ha a fenyőbútorunkon laza és lelógó részek vannak, akkor nagyon fontos biztosítani ezeket, mielőtt még komolyabb bajuk történne. A durva éleket csiszolópapírral finomítsuk, simítsuk ki, mert így kisebb az esély arra, hogy belekapunk vagy letörünk belőle részeket.

A legjobb, ha sima nedves ruhával takarítjuk ezeket a bútorokat. Miután eltávolítottuk a szennyeződéseket, érdemes egy száraz ronggyal is áttörölni a felületet, hogy a poszemcsék és a forgácsdarabkák is eltűnjenek a felületről. Ezután lehet csak abban gondolkodni, hogy milyen színűre fessük a fenyőbútorunkat.

A bútor festése ezután már nem lesz nehéz feladat, azonbn akik azt állítják, hogy a bútor felfrissítése különféle színnel nehéz feladat, sem állnak messze az igazságtól, hiszen a “sminkelés”előtt komoly alapozásra, előkészületre van szükség. Éppen ezért, ha nem tudunk erre megfelelő időt szánni és nem vagyunk eléggé türelmesek, akkor jobb, ha nem is vágunk bele ebbe, mivel az csak balul sülhet el. Ilyenkor érdemesebb inkább egy szakember segítségét kérni, akinek nem ez lesz az első fenyőbútorja, amit kifest.

Egy bútor minőségét a laikus vásárlónak nehéz megállapítani, éppen ezért néhány fontos dologra igyekszünk felhívni a figyelmét.

-Fontos, hogy nem elég, ha egy bútor külsőre tetszik nekünk, hanem meg kell nézni azt is, hogy megfelelően használható-e. Sok esetben a bútor tetszetős külseje hitvány belsőt takar, így leginkább használhatatlan az adott termék. Éppen ezért alaposan szemügyre kell venni a kiválasztott bútort kívül, belül.

-Álljunk közel a bútorhoz és érintsük meg a felületét, mert ebből tudni fogjuk, hogy milyen minőségű a felületkezelése. Keressük a sima, egyenletes, selymes tapintású bútorokat, aminek a felületén nem látszanak a megmunkáló szerszám nyomai.

-Néhány bútorgyártó a bútorainak csak a külső felüleletét kezeli, a belső részek teljesen kezeletlenek. Ez amellet, hogy szakmailag sem helyes, mivel nincsenek lezárva a fafelületek, a használat során problémát is fog jelenteni, mivel szinte képtelenség tisztán tartani.

-Fontos, hogy az adott bútor jó minőségű alapanyagból készüljön. Sok esetben a gyártó az anyagvastagság csökkentésén akar spórolni. Ne vásároljunk vékony lapokból álló bútorokat.

-Nem szabad megvenni azokat a bútorokat sem, amik facsavarral vannak összeillesztve. A facsavar nem alkalmas bútorszerkezetek egymáshoz rögzítésére, ilyen célra speciális csavarokat kell használni. Még durvább, amikor a fiókokat tűzőkapoccsal egyszerűen összeszegelik. Az ilyen fióknak meg vannak számlálva percei.

-Nem ismeretlen "trükk" egyes gyártók előtt amikor a fenyőbútor néhány alkatrészét bútorlapból készítik, a hátfalak, fiókfenéklemezek sok esetben barna farostlemezből vannak. Az ilyen bútor nem fenyőbútor.